Műcsarnok Filmklub ‒ 2016. tavaszi sorozat

2016 tavaszán a Műcsarnok Filmklubban előadóink a „szerelem” jegyében született filmekből válogatnak. A sorozat darabjaiban láthatjuk Érosz megváltó, de pusztító erejét is, drámai és komikus nézőpontból egyaránt feldolgozva.

Műcsarnok Filmklub ‒ 2016. tavaszi sorozat

2016 tavaszán a Műcsarnok Filmklubban előadóink a „szerelem” jegyében született filmekből válogatnak. A sorozat darabjaiban láthatjuk Érosz megváltó, de pusztító erejét is, drámai és komikus nézőpontból egyaránt feldolgozva. Az alkotók visszatérő kérdései, hogy mit is nevezünk valójában szerelemnek, miként változik vagy miért szűnik meg? Mennyiben képes védelmet nyújtani a bennünk áramló vagy a világból kívülről érkező zűrzavar ellen ‒ vagy épp fordítva, mennyiben fenyegetett külső és belső erők által?


2016. február 10., szerda 18 óra
Makk Károly: Szerelem (85 perc, 1971)
Előadó: Gelencsér Gábor filmesztéta
A Déry Tibor két elbeszélése (Szerelem, 1956; Két asszony, 1962) nyomán készült film apa–fiú, anyós–meny, férj–feleség „szeretetháromszögében” ábrázolja a terror légkörét. A többéves huzavona után elkészült, Cannes-ban díjazott mű, noha a Rákosi-korszak koncepciós perei mögött a korai Kádár-korszak elnyomását is sejteti, mégsem politikai bátorságával, hanem örökérvényű és megrendítően szép emberi történetével vált a magyar filmművészet klasszikus alkotásává.

2016. február 17., szerda 18 óra
Herbert Ross: Játszd újra, Sam! (Play It Again, Sam, 120 perc, 1972)
Előadó: Mátyás Péter filmesztéta
A Casablanca (1942) kiemelt jelentőséggel bír Woody Allen korai munkáiban. Kertész Mihály klasszikusának felhasználásával előbb Broadway-komédiát írt, majd filmre vitelében is valójában ő játssza a legfőbb szerepet. Természetesen a kétbalkezes, gátlásos, komplexusokkal megvert antihőst is ő alakítja, akinek képzeletében újra és újra megjelenik a filmbeli példakép, Bogart ballonkabátos-kalapos figurája, hogy leckét adjon neki férfiasságból, keménységből és a nők meghódításának fortélyaiból. A rendező szellemesen montírozta egymásra a fiktív és az élő alakokat, posztmodern módon játszadozva a Bogart-mítosszal.

2016. március 2., szerda 18 óra
Bo Widerberg: Elvira Madigan (95 perc, 1967)
Előadó: Varró Attila filmkritikus
A modern svéd filmművészet ellen-Bergmanja két munkásmozgalmi dráma között leforgatott kosztümös románca egy híres kötéltáncos lány és egy dezertált katonatiszt mindent elsöprő szerelméről a 19. században olyan, mintha az európai új hullámok valamelyikéből bukkant volna felszínre a Love Story: egyfelől magával ragadó, elementáris erejű szerelmi melodráma, másfelől lírai, álomszerű „menekülő szerelmesek”-mese a hippi forradalmak idejéről.

2016. március 9., szerda 18 óra
Marco Ferreri: A szuka (Liza, 92 perc, 1972) és Marco Ferreri: A tanár (rövidfilm)
Előadó: Mátyás Péter filmesztéta
A szuka
A szuka egy értelmiségi története, aki szabadon és magányosan él egy lakatlan szigeten, a nélkülözhetetlen kényelem közepette. Váratlanul felbukkan egy csodálatos nő, a „vágy titokzatos tárgya”, lerombolva a férfi idilli életét. Nemek csatája az égi és földi szerelem széles skáláján mozogva.
A tanár
„A tanár félelemmel és rettegéssel tölt el engem. Nem szoktam különcöket vagy hősöket ábrázolni. Tulajdonképpen nem mondhatnám, hogy a tanár perverz alak, hisz nemcsak ő tehet róla (jelleméről), legalább annyira a társadalom is hibás. (…) Lényegében maga a közönség a cenzúra.” (Marco Ferreri)

2016. március 16., szerda 18 óra
Louis Malle: Felvonó a vérpadra (Ascenseur pour l'échafaud, 82 perc, 1958)
Előadó: Varró Attila filmkritikus
Az ezerszínű nőtörténeteivel híressé vált Malle (Szerelem, Zazia a metróban, Magánélet) bemutatkozó nagyjátékfilmje a francia újhullám egyik első műve, népszerű francia ponyvakrimiből varázsol különös szerelmi noirt: a Postás mindig kétszer csenget alaptörténetének variációja egy liftre, egyetlen párizsi éjszakára, Miles Davis-improvizációkra és Jeanne Moreau varázslatos közelképeire komponálva.

2016. március 23., szerda 18 óra
Fritz Lang: Nő az ablak mögött (The Woman in the Window, 99 perc, 1944)
Előadó: Mátyás Péter filmesztéta
A főhős egy köztiszteletben álló pszichológiaprofesszor, rendezett családi élettel és komoly szakmai tekintéllyel. Egy este törzsklubjából távozóban megakad a szeme a kirakatban egy fiatal nőt ábrázoló festményen. Pár perc múlva észreveszi a kirakat üvegében a kép modelljét, az elbűvölő hölgyet, akinek vonzáskörébe kerülve egyre mélyebbre merül a bűn tengerében. A film-noir sokkoló felfedezése arról, kik is vagyunk valójában, és mire vagyunk képesek az „utca sötét oldalán.”

2016. március 30., szerda 18 óra
Robert Bresson: Zsebtolvaj (Pickpocket, 73 perc, 1959)
Előadó: Nádasi László Iván, Hólyagcirkusz Társulat
A Zsebtolvaj az egyetemes filmtörténet egyik leggazdagabb műve. Máig őrzi titkát, talán azért, mert Bresson nemcsak azt tudta mindenki másnál jobban, hogy mikor mit mondjon, hanem azt is, mikor miről hallgasson. „A némaságot a hangosfilm találta fel” – jegyezte meg egykor, és tényleg: a csend sokszor mindennél beszédesebb. (Pápai Zsolt)

2016. április 6., szerda 18 óra
Francesco Rosi: Carmen (152 perc, 1984)
Előadó: Hábetler András operaénekes
„A Carmen különleges, realista opera, tulajdonképpen talán az egyetlen realista opera. Ezért engedtem a kísértésnek, amikor ajánlatot kaptam Bizet nagy művének filmrevitelére, és ezért mondtam rá igent, úgy, mint aki egy kihívást fogad el. Feltételül azonban kikötöttem, hogy ugyanúgy készíthessem el ezt a filmet is, mint az eddigieket: valóságos háttérrel, szoros összefüggéseket mutatva fel a történetet meghatározó és létre hívó társadalmi-kulturális valósággal.” (Francesco Rosi) A pazar kivitelű filmes adaptáció sztárjai ‒ Julia Migenes-Johnson, Placido Domingo és Ruggero Raimondi ‒ nemcsak a hangjukkal, hanem színészi játékukkal is elkápráztatják a közönséget.

2016. április 13., szerda 18 óra
Charles Chaplin: Rivaldafény (Limelight, 137 perc, 1952)
Előadó: Báron György filmkritikus
„A Rivaldafény nem hasonlít semmire, és főként semmi olyanra nem, amit Chaplin eddig alkotott. Túlságosan keveset mondanánk azzal, hogy ez a hatvannégy éves férfi még mindig a filmművészet avantgárdjában foglal helyet. Mindnyájunkat megelőz: a legkevésbé szabad művészetben az alkotói szabadság példája és szimbóluma.” (André Bazin)

2016. április 20., szerda 18 óra
Andrzej Wajda: Nyírfaliget (Brzezina, 91 perc, 1970)
Előadó: Cieklinski Sándor filmesztéta
A filmben egy testvérpár sorsán keresztül két létszemlélet és magatartásminta feszül egymásnak. A báty, egy ereje teljében lévő erdész mintha csak eljegyezte volna magát a megtapasztalt keserűségekkel és az elmúlással. Hozzá érkezik súlyosan beteg fivére, aki viszont játszótársa, szerelmese az élet minden öröm- és szépségpillanatának. A költői hangvételű alkotás legfőbb erénye a két férfi egymáshoz, többi emberhez és a természethez fűződő kapcsolatának igazán kifinomult ábrázolása.

2016. április 27., szerda 18 óra
Miranda July: Te meg én és minden ismerősünk (Me and You and Everyone We Know, 91 perc, 2005)
Előadó: Margitházi Beja filmesztéta
Keresve sem találhatnánk furcsább párost egy amerikai kisvárosban élő, elvált, középkorú cipőeladó és egy fiatal, szingli kortárs képzőművész lány kettősénél. Miranday July szabálytalan első filmje nem csak e két jóindulatú, mégis gyakran kellemetlenkedő helyi lakos reménytelennek látszó közeledéséről, de a körülöttük élő, különböző korú rokonok és ismerősök hétköznapi hasra eséseiről, kapcsolódási kísérleteiről szól. A szintén képzőművész July nem siklik át a kényelmetlen, kínos helyzetek, rosszkor kimondott mondatok, elrontott közeledési kísérletek felett ‒ de mindezt olyan okos empátiával és bájos érzékenységgel teszi, amely nemcsak Cannes és a Sundance zsűrijét, hanem világszerte több fesztivál (többek között a hazai Titanic) közönségét is levette a lábáról.

2016. május 4., szerda 18 óra
Ingmar Bergman: Szenvedély (En Passion, 100 perc, 1969)
Előadó: Györffy Mikós irodalmár, filmesztéta
Ingmar Bergman Szenvedély című filmje, amelyet 1969-ben mutattak be, a Farkasok órájá-val és a Szégyen-nel együtt, a svéd rendező azon „szigetfilmjei” közé tartozik, amelyek a híres „Filmtrilógia” után úgyszólván második filmtrilógiát alkotnak. Zárt, körülhatárolt, szinte kísérleti környezetben, egy kis Balti-tengeri szigeten két kisiklott életű és átmenetileg egymásba kapaszkodó ember, egy férfi és egy nő, valamint egy jómódú, gyerektelen házaspár zaklatott érzelmi viszonyait ábrázolja. Kapcsolataikat görcsösen titkolt, elfojtott élethazugságok mérgezik, és miközben ezek feszült kamarajelenetekben fokozatosan felszínre kerülnek, hátterükben rejtélyes és értelmetlen kegyetlenkedés nyomai láthatók: háziállatokat öldös le valaki. A lelki és fizikai erőszak légkörében a hazugság és az önigazolás szenvedélye kis híján végzetes szerencsétlenséget okoz.

2016. május 11., szerda 18 óra
Huszárik Zoltán: Szindbád (90 perc, 1971)
Előadó: Mátyás Péter filmesztéta
„Az élet a szép hazugságok láncolata. Nincs a szerelemnél meghatóbb érzemény, mert korunkban, amikor a nemes érzések, a vallásosság, a hűség, a tisztelet, a barátság, a hazaszeretet lassan kivesznek a világból, csak a szerelem az, ami képes visszavarázsolni régen letűnt idők illúzióját... A nők gyengédségére nagyobb szükség van, mint valaha, mert minden nő… rokonságban van a holttal, a túlvilággal, a babonával. Csak a nők javíthatják meg az állati sorba jutott férfiakat.” Krúdy Gyula ‒ Huszárik Zoltán

2016. május 18., szerda 18 óra
Wong Kar-wai: Csungking expressz (Chung Hing sam lam, 98 perc, 1994)
Előadó: Varró Attila filmkritikus
A hongkongi film örök fenegyerekének és renitens álmodozójának máig legkedveltebb filmje egyszerre megható szerelmi vallomás egy utolsó napjait élő városhoz, a legnépszerűbb helyi műfajokhoz (románc és rendőrfilm) és egy óceánon túli kultúrához: két rendőrhős, két nyelv és két beteljesületlen vágy találkozása a neondzsungelben.

2016. május 25., szerda 18 óra
Michael Haneke: Szerelem (Amour, 125 perc, 2012)
Előadó: Stőhr Lóránt filmkritikus, filmesztéta
Michael Haneke osztrák filmrendező filmjeit nézve általában brutális és felkavaró tablókat kapunk különféle „humán poklokból”. 2012-es Szerelem című filmjében sem szórakoztatni akar minket, hanem arcul csapni, csupán ezúttal nem a valóság allegorikus szélsőértékeivel, ahogyan eddigi történeteiben, hanem magával a „valósággal”: az öregedés fájdalmas kihívásaival. A filmet nézve azon gondolkodunk, hogy vajon minden hosszan leélt élet végjátékában eljön-e a kérdés, hogy kinek az élete ez már? Akarok-e egy magatehetetlen testben élni? Mit jelent az emberi méltóság? Dönthetek-e a saját vagy a másik haláláról? Mit jelent az élet alkonyán ‒ szeretni?

2016. június 1., szerda 18 óra
Pedro Almodóvar: Matador (110 perc, 1986)
Előadó: Seres Sándor filmesztéta
Diego, a híres matador olyan súlyosan megsérül, hogy többé nem állhat ki az arénába. Nem tudja azonban megfékezni erőszakos ösztöneit, haláleseteket néz videón. A férfi egyik rajongója, Serna ugyancsak megszállott vágyat érez az erőszakra, mióta látta a bálványát bikát ölni az arénában. Itt van még Diego tanítványa, a fiatal és lelkileg frusztrált Ángel is, aki úgy érzi, bizonyítania kell rátermettségét, elhivatottságát tanárának. Almodóvar egyik első filmje, ami elindította Antonio Banderas karrierjét, éppen álomszerűségével rajzol hiteles társadalmi portrét.

2016. június 8., szerda 18 óra
Marcel Camus: Fekete Orfeusz (Orfeu Negro, 103 perc, 1959)
Előadó: Cieklinski Sándor
A film az európai művészet egyik leggyakrabban feldolgozott ókori görög történetét mutatja fel újszerűen. A Vinicius de Moraes színdarabjára épülő adaptáció követi Orfeusz és Euridiké tragédiájának elemeit, de úgy, hogy közben mégis egy egészen szabad átültetéssel találkozunk. A rendező mindazt, amit öröknek vél a mítoszból, az ’50-es évek Rio de Janeirójának feketék lakta szegénynegyedében láttatja viszont. Az egész város a karneválra készül, szinte minden táncol, sokan már maszkokban, s ebben a forgatagban találkozik egy különös alak elől menekülő lány és a vidám énekes. A cannes-i nagydíjas és Oscar-díjas alkotás kötelező darab a bossa nova rajongóinak.

2016. február 5. péntek 11:18

nemzeti-szalon.hu

Előző hír