KOZMA KLASSZIK | A Budapesti Műhely és Kozma Lajos

70 éve hunyt el Kozma Lajos, a világhírű építész-iparművész, grafikus és pedagógus. Tisztelegve a kiváló alkotó előtt, a 2018-as Kozma-emlékév keretében a Műcsarnok, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Építészeti Múzeum és a BKSzC Kozma Lajos Faipari Szakgimnáziuma együttműködésében nagyszabású programsorozat indul, amelynek célja Kozma sokszínű munkásságának, komplex tervezői attitűdjének bemutatásán keresztül a művészeti (szak)képzés, a kézműipari tradíciók jelentőségének hangsúlyozása.

A programsorozat kiemelt rendezvénye a Műcsarnokban megrendezésre kerülő Kozma Klasszik. A Budapesti Műhely és Kozma Lajos című kiállítás.

Kozma Lajos korai építészeti és grafikai munkáit a Kós Károly munkásságában hangsúlyossá lett népi ihletésű szecessziós törekvések jellemezték. 1911-től Kozma három éven át dolgozott Lajta Béla mellett, majd 1913-ban megalakította a Budapesti Műhelyt, amelynek célja a lakásművészet megújítása volt. Az általa az 1920-as években tervezett jellegzetes karakterű bútorok fogalommá váltak. Ebből az időszakból két lakóháza emelkedik ki: a budapesti Austerlitz-ház  (1924) és a gyomaendrődi Kner-villa (1925). A harmincas években – kortársaihoz hasonlóan – stílusa letisztult, a modernizmus irányvonalába illeszkedő épület- és enteriőrtervezés felé fordult, olyan kiváló munkákat hozva létre, mint a budapesti Átrium-ház vagy a Lupa-szigeti nyaralók. Grafikusi és tervezői életműve mellett kiemelkedő szerepet töltött be a hazai iparművészeti szakképzésben és építészképzésben is: az Iparrajziskolában, az Iparművészeti Főiskolán és a Műegyetemen is oktatott. Nemzetközi szinten korának egyik legtöbbet publikált magyar építésze, pályafutása alatt mintegy 70 hazai és külföldi szaklap ismertette építészeti, enteriőrművészeti és grafikai munkásságát, melyek elméleti tevékenységével együtt óriási hatással voltak a kortársak iparművészetére.

A tárlat az életműnek a szélesebb közönség által eddig kevésbé ismert részére fókuszál: a Kozma alkotói pályájának alakulását meghatározó és hírnevét megalapozó Budapesti Műhely működését, illetve ezzel párhuzamosan végzett grafikusi-könyvművészi tevékenységét mutatja be.

A Kozma vezetésével 1913-tól 1919-ig működtetett Budapesti Műhely egyedülálló vállalkozás volt a múlt század elejének Magyarországán, amely az igényes kézműipar megtartásával a hazai art deco kiemelkedő darabjait hozta létre. A Budapesti Műhely elsősorban bútorok kivitelezésére szakosodott, de készített és forgalmazott egyéb lakberendezési tárgyakat, lámpákat, tükröket, lakástextíliát is – valamennyit Kozma tervezte. A rendkívül igényes megmunkálású berendezési tárgyak az ő alkotói egyéniségét hordozva a reneszánsz, a barokk, az angol neoklasszicizmus, illetve a biedermeier bútorkultúra elemeit a magyar népművészet tradicionális motívumkincsével ötvözték.

Kozma ez idejű grafikai munkásságának jelentős része a gyomai Kner Nyomdával való szoros szakmai kapcsolatban született. A nyomda 1917-től sorra adta ki Kozma rajzaival illusztrálva kortárs szerzők írásait és a Kner Klasszikusok sorozatot, de a közös munkában született meg a Kner Nyomda egyedülálló tipográfiai sorozata is.

A Kozma-emlékév keretében, a kiállítás ideje alatt a Műcsarnokban kétnapos konferenciát rendezünk, amelynek előadói Kozma Lajos életművét, illetve a hazai iparművészeti oktatás és faipari szakképzés helyzetét elemzik.

A tárlat kísérőprogramjaként a Kozma Lajos Faipari Szakgimnázium több alkalommal kreatív workshopot tart a Műcsarnok tereiben.

Rostás Péter megnyitó beszéde

KOZMA EMLÉKÉV 2018
Kozma Lajos építész-iparművész,  grafikus és művészeti oktató halálának 70. évfordulójára szervezett programsorozat
az Iparművészeti Múzeum, a Műcsarnok, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ és a BKSzC Kozma Lajos Faipari Szakgimnáziuma együttműködésében

 

további programok:


Családi napok – Kozma után szabadon
a BKSzC Kozma Lajos Faipari Szakgimnáziuma szervezésében
Műcsarnok, Előadóterem
2018. szeptember 29-30., 10:30 – 13:00.
Kreatív élményt nyújtó DIY workshop a Műcsarnokban, Kozma Lajos építész, belsőépítész, bútortervező, grafikus összművészeti látásmódjának szellemében.
Az alkotni vágyó gyerekek és felnőttek Kozma motívumvilágát felhasználva készíthetnek fajátékokat, ékszereket vagy akár ülőbútort is.


KOZMA Konferencia
Műcsarnok, Előadóterem
2018. október 8–9.
A Műcsarnok-beli kiállításhoz kapcsolódó konferencia a Design Hét egyik kiemelt eseménye lesz. Az első nap témája Kozma Lajos rendkívül gazdag és sokszínű életműve. Az előadások az alkotó pályáját a Lajta Béla irodájában eltöltött éveitől a Budapesti Műhelyen és jelentős grafikai művek létrehozásán túl az art decóval ötvözött ún. Kozma-barokkon át egészen a látványos modernista villák, üzletek és bérházak korszakáig követik végig. A szervezők a második napot a Kozma számára mindig nagyon fontosnak tartott szakoktatás témájának szentelik. Céljuk a design ízlésformáló és gazdasági értékteremtő szerepének, a művészeti (szak)képzés és a kézműipari hagyományok jelentőségének hangsúlyozása. Az előadók az iparművészeti szakoktatásban a közelmúltban történt változásokról beszélnek és bemutatják a legfrissebb szakmai sikereket, követendő példákat.

 

KOZMA Nyitott Műhely
DIY workshopok Kozma szellemében
A DesignHét programja
a BKSzC Kozma Lajos Faipari Szakgimnáziuma szervezésében

A BKSzC Kozma Lajos Faipari Szakgimnáziumában:
2018. október 10. 16:00 – 19:00
2018. október 12. 16:00 – 19:00
Kortárs design bútorkiállítás és kreatív élményt nyújtó DIY workshopok a Budapesti Komplex SzC Kozma Lajos Faipari Szakgimnáziumában.
A Download Design bútoraiból nyílt kiállítás megtekintése mellett az alkotni vágyók Kozma Lajos építész, belsőépítész, bútortervező, grafikus összművészeti látásmódjának szellemében, Kozma motívumvilágát felhasználva készíthetnek fajátékokat, ékszereket és Download Design gyerekbútorokat szerelhetnek össze.

A Műcsarnok Előadótermében:
2018. október 11. 17:00 – 19:30
Kreatív élményt nyújtó DIY workshop a Műcsarnokban, Kozma Lajos építész, belsőépítész, bútortervező, grafikus összművészeti látásmódjának szellemében.
Az alkotni vágyó gyerekek és felnőttek Kozma motívumvilágát felhasználva készíthetnek fajátékokat, ékszereket vagy akár ülőbútort is.

 


A kiállítás megnyitó szövege

 

KOZMA  KLASSZIK

 

A Kozma Lajos – mai fogalmaink szerint – art deco korszakáról összeállított kiállítás címe: Kozma  Klasszik. Mitől „klasszik”? Csakúgy klasszik ez, ahogy mondjuk Kner Imre klasszikusok könyvsorozata volt az 1920-as évek elején. Ennek gyönyörű, Kozma Lajos alkotta art deco díszítésében a „klasszik” az volt talán, hogy tökéletes egyensúlyt, mondhatni klasszikus harmóniát talált a Kner által is jól érzékelt három tényező között: a somogyi pusztavilág: a Kaposvár környéki majorságok népművészete, azután a barokk és rokokó múlt, valamint az akkori legmenőbb kortárs tendenciák között. Amikor Kozma és műegyetemi kortársai, a fölülről, minisztériumi körökből is élénken támogatott Fiatalok először jelentkeztek a nagy nyilvánosság előtt, „grafikus építészek”-nek nevezték őket. Mai ismereteink szerint Kozma az 1910-es évek elején Lajta Béla műtermében is elsősorban a felületi ornamentikáért volt felelős; egyfajta díszítő építészként működött. Tipikus szecessziós művész lehetett volna belőle, aki lazán alkalmaz új díszítőelemeket a megszokott formák felületén, mindig olyat, amilyent az adott korszak, sőt az adott szezon megkíván. Kozma azonban a 10-es évek elején nem art nouveau-t, hanem nouveau style-t akart kreálni. Mély formaérzékkel nyúlt a történeti stílusokhoz, elsősorban a barokkhoz és a rokokóhoz, és valóban olyan utakat nyitott meg, amelyek új lehetőségek, addig be nem járt területek felé vezették.

1906-ban a II. Rákóczi Ferenc fejedelem újratemetését előkészítő, Szádeczky Lajos által vezetett emlékbizottság által a rodostói kápolnából megszerzett ún. Rákóczi-szék nagy visszhangot keltett. A függetlenségi párt népszerűségének csúcspontján a nagy fejedelem saját kezű faragványaként számon tartott ülőalkalmatosság, amelyen a 18. századi rokokó bútorművészetbe friss színekkel festett gyümölcs- és virágmotívumokat látunk, a Nemzeti Múzeumba érkezett, és innen került a kassai Felső-Magyarországi Múzeumba, majd a második világháborút követően ismét Budapestre. Ez a bútordarab nyilvánvalóan nagy hatást gyakorolt Kozmára. Az itt is bemutatott „Mesélőszék” azonban egyúttal a bécsi barokk művészet nagy folytatója, Dagobert Peche kortárs bútoraival is rokonságban áll. Kibogozhatatlan és kidekázhatatlan, hogy melyikből mennyit merített Kozma, mert ő maga is autonóm alkotó volt. Éppen ez a vonása, a formaproblémák nem szűnő boncolgatása, analízise vitte mindig elsőként új utakra. Az deco jellegű művészet, amely e kiállítás záróakkordjaként bemutatott hálószoba-berendezésben látható, és amelyet Kozma-barokként ismerünk, az 1920-as évek végére kimerült. Kállai Ernő azonban már 1926-ban meglátta Kozmában, hogy már a Budapesti Műhely-beli alkotásaira jellemző a robusztusság, ka onstrukció-orientáltság merész párosítása a dekoratív vonal- és ornamensjátékkal, a felületek játékos benépesítésével. Csakúgy, ahogy a természetben is együtt élnek ezek az ellentétes kvalitások, a lakás kertjében pompázó különböző bútornövényeken is, ahogy a Budapesti Műhely programfüzete fogalmaz: az otthon kertjét benépesítő bútorokon is a súlyos és a könnyed kvalitásai kötnek szövetséget.

Az „ékítményes fantázia” és a szerkezeti világosság egyszerre jellemzi Kozmát. Éppen ezáltal tudott mindig up-to-date maradni. Folyamatosan változó, de mindig érvényes, hiteles és magas színvonalú munkákkal jelentkezett. Erre az ún. Fiatalok közül, ezen a szinten, csak Györgyi Dénes volt képes.

A Kozma klasszik kiállítást akkor élvezi az ember leginkább, ha emlékezetébe idézi a két kurátor, Horányi Éva és Dévényi Tamás 2006-os kiállítását Kozma modernista korszakáról. Onnan visszanézve érezzük megdöbbentőnek az 1910-es években Kozma által teremtett mesevilágot. Sunt lacrimae rerum – „Mert van a tárgyaknak könnyük” – írja Vergilius az Aeneisben. Ezt az idézetet olvashatjuk a Budapesti Műhely Vécsey utcai üzletének lépcsőfeljárójában is. Kozma és iparostársai ezt alkalmasint nem úgy értették, ahogy a klasszikus locus folytatódik, hogy ti. azért vannak a tárgyaknak könnyeik, mert „szánják a halandót”, hanem vélhetően úgy gondolták, ahogy Babits Mihály szimbolista verse értelmezte, hogy az emberihez hasonló szenvedéseik, könnyeik, azaz, hogy lelkük van a tárgyaknak. Prófétai sornak bizonyult ez az idézet az első világháború előestéjén, hiszen Kozma egész művészete a háborús időkben a tárgyak mögé rejtett fájdalomról, a borzalmak inverzéről, egyfajta szürreális mesevilágról szólt. Miniatűr valóságot teremt kanapékból, asztalokból és enteriőrökből, a gyermekvilág kísérteties módon hirtelen felnőtt kontextusba került. Szinte a Gulácsy Lajos-féle skizofrénia perspektívája bontakozik ki a meseszerű, színes kisbútorokat és Kozma 10-es évekbeli grafikai oeuvre-jét számba véve. Feltehetjük a kérdést, hogy mi tartotta egyben a művészt, hogyan lehetséges, hogy bő tíz évvel a háborút követően a maszkulin és nagyon is valóságos Bauhaus geometriájából alkot majd az igazán racionális polgárság számára otthonokat? Természetesen nem vagyok pszichológus, és nem tudom Kozma pszichotörténetét sem előadni Önöknek. Mégis azt hiszem, hogy e kiállítás főhősét, hogy úgy mondjam, a hite tartotta meg. Ez a hit a társadalmi igazságosságba és a jobbítás lehetőségébe vetett hit volt.

A Kozma Klasszik kiállításon bemutatott művészi könyvek, illusztrációk, kisplasztikák, kerámiák és grafikai munkák szerzői azt a baráti kört alkották, azt a közeget, amelyben Kozma Lajos „klasszik” korában mozgott. Ez a társaság nem csupán rokonlelkű művészekből, de hasonló hátterű harcostársakból, azonos módon gondolkodó értelmiségiekből állt. Lajta Béla, Révész Béla, Gara Arnold, Gádor István, Lakatos Artúr, Kner Imre, Vitéz Miklós, Karinthy Frigyes és Vedres Márk, illetve e generáció rajongva tisztelt origója, Ady Endre. És persze a Bolzano osztrák filozófus tanait népszerűsítő társaság, a BEMBE-kör, amelynek olyan tagjai voltak, mint a filozófus Varjas Sándor, akinek a szimbólumokról írt tanulmányát illusztrálta Kozma, vagy Varga Jenő közgazdász, Fenyő Andor mérnök és Kenczler Hugó művészettörténész. Mindmegannyi kritikusa a fennálló rendszernek, rendszereknek.

Kozmát egész életében a szociális elkötelezettség vezérelte. Mégis kedvelt és támogatott fiatal ösztöndíjasa volt a Koronghi Lippich-féle kultúrkormányzatnak, és dacára a Tanácsköztársaságban való részvételének, azon nagyon kevés tehetség közé tartozott a két világháború között, aki nem volt a rendszer kegyeltje, s bár a rezsim nem adott számára megrendeléseket, de itthon maradva mégis komoly európai hírnévre tudott szert tenni. Kerülőúton válhatott modernista építésszé, aki a baloldali, szociális elkötelezettségű házépítést és lakberendezési kultúrát a nagypolgárság szolgálatába tudta állítani. Így tudott művészileg is hiteles maradni. Mondhatni szerencséje volt, hogy 1948 után már nem élte meg, hogy a sztálinizmus agyontiporja a baloldali modernista építészeti kultúrát.

Kozma Lajos columbusi módon elindult megtalálni a magyar stílust, és rátalált a nemzetközi art decóra, amelynek aztán magyar reprezentánsának számított, s munkáit a tekintélyes német Innendekoration folyóirat folyamatosan közölte. Kozma egész pályafutása során meggyőződéssel vallotta a művészet társadalmi felelősségét, s a marxi többletérték fogalmát éppen a művész által az anyag megformálásához való hozzájárulással azonosította. Ironikus módon a 20-as évek Darmstadtjában jószerével két magyart ismertek: az Alexander Koch kiadó által folyamatosan publikált Kozmát és Palágyi Menyhértet, az antimarxista filozófust, aki Tisza István konzervatív folyóiratában, a Magyar Figyelőben publikált a marxizmus alkonyáról, és aki a háború utáni magyar kormánypolitika propagálásával töltötte darmstadti évei egy részét. Palágyi egész életében a nemzeti tudomány és a nemzeti művészet megteremtésének lehetőségét kutatta, s végülis Németországban vívott ki elismertséget, míg hőn szeretett hazájában csak néhány szakmabéli őrizte meg emlékét.

Tudtommal Palágyi soha nem írt Kozmáról, pedig igazán írhatott volna, mert ő igazán sajátos magyar művészetet teremtett. A new yorki Cooper Hewitt múzeumban az 1920-as évek ún. amerikai stílusáról szóló „Jazz Age” című kiállításon feltűnt, hogy a clevelandi múzeumból kölcsönzött tárgyak valahogy ismerősek voltak, valami déja vu érzésem volt velük kapcsolatban. A tárgyfeliratokat megnézve kiderült, hogy mindmegannyi magyar származású tervező és iparos munkája. Révész Mór, az egykori Jungfer-tanítvány, aki Martin Rose néven Clevelandben a Rose Iron Works-öt alapította, és az 1920-as években, Fehér Pállal dolgozott együtt, aki ugyanekkor Kiss Pál vasművesnek is tervezett Párizsban, akinek a modelljeit az amerikai magyar gyáros is átvette. Ezt az ismerős érzést, az otthonosságot nevezhetjük bárhogy, például nemzeti művészeti közegnek, amelynek formálásában Kozma Lajos főszerepet játszott, és amelynek féltett tárgyi emlékeit láthatjuk a Műcsarnokban e kiállítás kurátorai, Horányi Éva, Ritoók Pál, Szerdahelyi Júlia, illetve Dévényi Tamás jóvoltából.

 

2018. szeptember 5. - december 2.

Műcsarnok Kamaraterem

Jegyek
2018. június 22. - október 7.
Előző kiállítás

Elégia | Huszárik Zoltán rajzai

2018. szeptember 21. - november 11.
Következő kiállítás

MORPH
Kalmár János ˑ Mata Attila ˑ Szabó Tamás