2009 júniusa és novembere között volt látható az 53. Velencei Biennále Magyar Pavilonjában Forgács Péter médiaművész „Col Tempo” – a W.-projekt című rendhagyó médiaművészeti installációja. A Rényi András kurátor gondozásában megvalósított mű egy a II. világháború idején nemzetiszocialista antropológiai kutatások céljából összegyűjtött és ma a bécsi Természettudományi Múzeumban őrzött film- és fényképarchívum anyagából építkezik. A gyűjtemény sok ezernyi, egységes szabvány szerinti, hadifoglyokról, őrökről és osztrák lakosokról készült arcképből áll, amelyeket „tudományos” célból gyűjtöttek össze és archiváltak. De a mű nem az egykorú dokumentumok történeti feldolgozása. Célja inkább az, hogy egyfajta labirintus struktúrában megmutassa: hányféle képpen nézhetünk rá a másik emberre? Miként nézi, szemléli, érti félre vagy érti meg a mai néző ugyanazon képeket különféle – művészettörténeti, történeti, kortársművészeti, életrajzi vagy akár lélektani – kontextusokban? A drámai erejű mű erkölcsi kérdésekkel, a történelmi emlékezet hiányaival és előítéletes reflexeink működésének felkavaró tapasztalataival szembesíti azt a nézőt, aki hajlandó olvasni ezeknek az embereknek a tekintetéből.

A munka velencei bemutatkozása jelentős sikert aratott: több mint 200.000-en látták, és nemcsak a laikusok körében lelt értő visszhangra, de rangos szakmai fórumokon is méltatták itthon (Artmagazin, Artportál) és külföldön (Art in America, Kunstforum) egyaránt. Minthogy honfitársaink közül csak keveseknek lehetett alkalmuk a Giardini kertjében felkeresni a kiállítást, az Ernst Múzeum termeiben most a szélesebb hazai közönség is megismerkedhet vele.

Forgács Péter a nemzetközi rangú, Erasmus-díjjal kitüntetett médiaművész munkái – mindenekelőtt régi mozgóképeket feldolgozó, a mélyebb megismerést célzó filmjei és avantgardista képzőművészeti installációi – érdekes módon jobban (el)ismertek külföldön, mint idehaza. A világot bejárt Dunai exodus után, amely nemrég a Ludwig Múzeumban aratott nagy sikert, a Col tempo Forgács második olyan „totál-installációja”, amely joggal számíthat élénk hazai visszhangra és fontos külföldi meghívásokra is.