Olga Tobreluts | Új mitológia

Az Új mitológia című kiállítás Olga Tobreluts orosz képzőművész 1995 és 2017 közötti három alkotói periódusát mutatja be.

Tobreluts művészete a 90-es évek elején vett radikális fordulatot, ekkor tért át a festészetről a fotóval és 3D modellezéssel kiegészített számítógépes grafikára. Az a törekvése, hogy az emberi testet a valós látványt megközelítő 3D modellezéssel ábrázolja, az orosz új akadémizmus irányzatához kapcsolódik. Az 1989-ban megalakult Új Akadémia a kortárs orosz művészet jelentős mozgalma. Tobreluts 1994-től tagja az Akadémiának, és mint az Új Technológiák tanszékének vezetője, az irányzat egyik hajtóereje lett. Bruce Sterling szerint ő a „trójai Heléna videókamerával és számítógéppel”. Több alkotása a mozgalom emblematikus darabjává vált. A mitológia és történelem alapjaiból kiindulva Olga Tobreluts egy új valóságot épít, amely túllép a történelmi kontextuson, és inkább  a jelenhez kapcsolódik. Ornamentális mítoszai akár a hagyományos mitológia elemeit használják, akár nem, mindegyik a máról beszél. Valójában Tobreluts történetei rendkívül hatásos művészi trükkök, ezzel válnak befogadhatóvá a mai közönség számára. Változatos formákkal értelmezi újra a nyugati kultúra történetének fontos mitológiai alakjait, és ezekben a sajátos mítosz-konstrukciókban ki-ki felfedezheti a saját mindennapi környezetét.

A 90-es évek elején készített Modellek sorozatában Tobreluts antik szobrokat keltett életre, valósághű testet adott nekik és divatmárkák ruháiba öltöztette őket. A sorozat elnyerte a németországi Griffelkunst legjobb európai számítógépes grafikáért járó első díját. 1999-ben a londoni Tate Gallery Egek című kiállításán új sorozatot mutatott be Szent alakok címmel, melyben régi portrék új arcot kaptak.

Médiamunkáiban egy lépéssel a művészet technikai fejlődése előtt jár, olyan felfedező utakon, amelyeket a következő generációk médiaművészei is követni fognak. Munkásságát nemzetközi figyelem kíséri, számos díjat nyert, alkotásai olyan folyóiratok címlapjára kerülnek, mint az ART, az ATTITUDE, vagy az Observer Magazine. A 2000-es években kezdett dolgozni a Henrik Ibsen azonos című drámája alapján készülő, 54 képből álló A császár és a galileai című grandiózus projekten, amelyet az oslói Henie Onstad Museumban, illetve a szentpétervári Orosz Múzeumban mutatott be. 2015-ben a budapesti Ludwig Múzeumnak a szentpétervári új akadémizmus retrospektív kiállításához készült plakátján az ő munkája szerepelt.

2003-tól szinte teljesen felhagyott a médiaművészettel, és visszatért a festészethez. Hagyományos festészeti technikákkal fejleszti tovább festői világát, ezzel párhuzamosan a festékek kémiai összetételével kísérletezik, amivel a fényábrázolás festészeti lehetőségeit igyekszik szélesíteni. 2016-ban egy képsorozatáért az orosz Művészeti Akadémia tiszteletbeli akadémikusává választotta.

Antonio Geuza

 

2017. szeptember 6. - november 12.

Műcsarnok

Jegyek
2017. szeptember 5. - november 22.
Előző kiállítás

Jozef Suchoža: Határvidék

2017. szeptember 15. - október 22.
Következő kiállítás

Cipő mágia. Experimentális cipő dizájn