Bábképzetek. Németh Ilona színházi bábmunkái

[…] A báb nagyon hasonlít az emberhez s az ember nagyon hasonlít a bábhoz. Mikor az ősember az első halottat látta, nyilván döbbenten vette észre ezt az azonosságot. Az, aki imént még mozgott, ismerős arcával, hajával, tagjaival, úgy feküdt ott, mint önmagának megmerevedett szobra, mint egy viaszbáb. Első gondolata ez lehetett. Második gondolata mingyárt az, hogy legalább ezt a megfogható, lélektelen vázat utánozza, formába öntse. Harmadik gondolata pedig az, hogy valami agyafúrtság által életre keltse, lelket öntsön beléje […]

                                                                                                                                                        Kosztolányi Dezső: BÁBOK [részlet]

Németh Ilona egész alkotó pályáján színházi emberként dolgozott – bábosként, színészként, jelmez-, látvány- és legfőképpen bábtervezőként –, de a Műcsarnokban augusztus végén nyíló kiállítása végre arra is lehetőséget ad, hogy annak lássuk őt, ami mindig is volt: képzőművésznek.

A színházzal a 60-as évek végén került kapcsolatba a Képzőművészeti Főiskolán, amikor alapítóként csatlakozott az erősen politikai beállítottságú fiatalok társaságához, az Orfeóhoz. Ez egyszerre volt politikai vitakör, önképzőkör, különféle műfajokban dolgozó művészeti csoport – de legfőképpen aktív fiatalok közössége. Az Orfeo vezetője, Malgot István szerint ’68 után lehetetlenné vált a politikai cselekvés, ezért azt a kultúra területére kell áthelyezni. Így kezdtek a képzőművészek bábszínházat csinálni, mert ott a látvány segítségével gondolatokat is lehetett közölni. Németh Ilona itt, az Orfeo bábcsoportjában szeretett bele a bábszínházba. És talán ő volt az egyetlen, akit – bár soha nem politizált aktívan – azért rúgtak ki a Főiskoláról a 70-es évek elején, mert tagja volt a hatalom szemében gyanús Orfeónak.

Ezután évekig rajztanárként dolgozott (gyerekek között, szintén jó közösségben), majd csatlakozott az Orfeóból kivált, Fodor Tamás vezette Stúdió „K” alkotóközösségéhez. Innentől kezdve ez a színház tölti ki az életét, játszott is, de a legfőképpen a látványért felelős. Neki is köszönhető, hogy a Stúdió „K” emblematikus előadásában, a Woyzeckben a bábjáték kiemelt szerepet kapott.

A bábszínházhoz a 90-es évek elején kanyarodtak vissza, amikor Fodor Tamás és alkotócsapatának egy része a szolnoki színházban dolgozott. Eleinte színészpedagógiai szándékkal készítettek előadást bábokkal (például Brecht Lenz-átiratát, A házitanítót és Szilágyi Andor darabját, A rettenetes anya, avagy a Madarak Élete című előadást), majd egyre inkább felfedezték (újrafelfedezték) a bábszínházban rejlő kivételes lehetőségeket. Ez vezetett oda, hogy az újjáalakuló Stúdió „K” – miközben nagyszerű felnőtt előadásokat is bemutat – a 90-es évek végétől a magyar gyerekszínházak meghatározó műhelye lett. Ez egyúttal Németh Ilona pályájának kiteljesedését is jelentette. A 2000-es években olyan korszakos bábelőadások születtek a Stúdió „K”-ban, mint a Rózsa és Ibolya, a Csipkerózsika vagy a Kelekótya Jonathán; a Nemzeti Színházzal való együttműködésben a Hamupipőke és a Varázsfuvola mese. (Németh Ilona bábjai Fodor Tamás rendezésében és a Stúdió „K” színészeinek játékával elevenedtek meg.)

 A 2000-es évek végétől a bábok egyre inkább szerepet kaptak felnőtt előadásokban is, mint például a Fodor Tamás rendezte (Zalán Tibor írta) Vakkacsatojásokban, a Mezei Kinga rendezte Csáth Géza-adaptációban, a Józanok csendjében, és legutóbb Szikszai Rémusz Szép Ernő-rendezésében, az Emberszagban. A 2010-es években egyre határozottabban jelent meg a képzőművészet nagy mesterei előtti tisztelgés Németh Ilona munkáiban. Chagallt idézte meg a Szamár a torony tetején (Zalán Tibor szövege alapján), Picassót a Maya hajója (Parti Nagy Lajos szövege alapján – mindkettő Fodor Tamás rendezésében), Hundertwassert a Madárház. Ez utóbbi előadást maga Németh Ilona állította színpadra, ugyanis az utóbbi években már rendezőként is működik, több figyelemre méltó előadást készített (A kíváncsi kiselefánt, Kacskaringó), amelyekben még erősebb a képzőművészeti gondolkodás.

Németh Ilona gyönyörű bábok sokaságát készítette és készíti máig, amelyek nemcsak a színészek kezében elevenednek meg, hanem akkor is élnek, ha alkotójuk egyszerűen csak odaülteti őket valahová: néznek bennünket, és ha hagyjuk, szavak nélkül is beszélgetni kezdenek velünk.

 Sándor L. István

 Kurátor: Bán Ildikó

2017. augusztus 23. - szeptember 24.

Műcsarnok/Box

Jegyek
2017. június 21. - szeptember 3.
Előző kiállítás

Kávé a szalonban | Porcelánok a Merényi-gyűjteményből

2017. szeptember 5. - november 22.
Következő kiállítás

Jozef Suchoža: Határvidék