Tanulmányi évek
Méhes Lóránt Zuzu 1951-ben született Szabadszálláson. Kiskunfélegyházán nőtt fel, általános iskolai rajztanára biztatta a művészi pályára. Budapestre, a Török Pál Képző és Iparművészeti Szakközépiskolába felvételizett, és öt évig díszítőfestő szakra járt. Osztálytársai között voltak Fehér László és Nyári István festőművészek is. Fiatal tanára, Birkás Ákos, úgy emlékszik rá, hogy Zuzu olyan karakter volt, mint Jim Morrison: vonzó, szabad és öntörvényű. A középiskola alatt Bódy Gáborral kötött barátsága révén megismerkedett a budapesti 1960-as évek végi avantgárd művészet képviselőivel, társasági életével és eseményeivel. 1968-ban és 1969-ben az IPARTERV kiállításokon látott fotórealista képeket is. 1971-ben Méhes Lászlóval kötött barátsága, és egy amerikai fotórealistákat bemutató művészeti album hatására két "fekete-fehér" fotórealista képet festett: egy Önportrét és barátja, Károlyi Zsigmond portréját. Az utóbbi képen az a piros ragasztószalag is látható, ami a festmény modelljéül szolgáló fotót a falhoz rögzítette. A sötét tónusú, festői és lírai részletekkel teli festményen az élénk piros téglalapok többértelmű jelek. Egyrészt konceptuális gesztus, a fotóhű realizmustól való intellektuális távolságtartás jele, másrészt baráti jel a portré modellje, a konceptuális művészet és absztrakt festészet jelentős képviselője felé.
A másik barátnak, Gombás Erzsébetnek, azaz Gombának aki Bódy Harmadik című filmjének főszereplője volt ceruzával készített portréját őrzi a kiállításon látható legkorábbi kép 1970-ből, mely a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum tulajdona. Ezen a képen Gomba tragikus történetéről hírt adó újságcikk látható a kép bal felső sarkába ragasztva. A gimnázium után 1972-ben otthon, Kiskunfélegyházán további fotórealista képek készültek. Zuzu megfestette saját személyi igazolványát, egy önarcképet, amit 1985-ben alkotótársa, Vető János "fejezett be" és két portrét, az egyiket édesapjáról, a másikat egy ismerős hölgyről. E képek közül a kiállításon a Zuzu által piros festékkel "lebélyegzett" Modern festészet (Apu) és az 1972-es, Vető János által kiegészített Önarckép látható.
A Kiskunfélegyházán töltött év után Zuzu felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskola restaurátor szakára. A tanulmányi éveket megelőzte a katonaság. Itt ismerte meg Mariettát, akit feleségül vett, és aki Méhes Marietta néven a Trabant zenekar énekesnője, Bódy Gábor és Xantus János filmjeinek színésznője lett. Zuzu a főiskolán restaurátor hallgatóként félévi, év végi vizsgamunkaként fotórealista képeket állított ki. Portrét fiatal feleségéről és zsánerportrét a főiskola szobrászműtermének aktmodelljéről (Marietta, Főiskolai tanulmány). Másodév után egy év kihagyást követően átvették reklámgrafika szakra. A reklámgrafikus éveket a kiállításon egy plakátterv képviseli: Energiatakarékossági plakátterv. Az energiatakarékosság propagandájaként egy villanykörte izzószála egy százforintos bankjegyet éget. Zuzu 1976-ban jelen volt a főiskolások által szervezett Rózsa presszó akciókon. Az elsőn, a Mesterséges légzés címűn Nagyvári László akciójában segédkezett is: Nagyvári Hegel kínai filozófiáról írt sorait olvasta fel, amíg Zuzu fóliatömlőket fújt fel Károlyi Zsigmonddal együtt. Nagyvári a felfújt fóliatömlőket végül ollóval kettévágta. Zuzu a Rózsa presszóban ezen az estén nem akcióként, hanem gesztusként a falra kiakasztott fotogram alá kitett egy, a kezébe kerülő Galaktika folyóiratot, egy olyan oldalnál kinyitva, ahol egy az űrről készült fotót mutattak be. E gesztusnak hasonló értelme volt, mint a Károlyi-portrén megfestett piros ragasztószalagoknak: önmeghatározás, a művészi tevékenység egyéni értelmezésének kifejeződése. Zuzu sem másolni, sem imitálni nem kívánt. A Rózsa presszó akciók idején Koncz András festőművésszel közösen végrehajtottak egy fotóperformanszot is. Meggyújtották a benzinbe mártott kezüket, és így álltak modellt a másik kamerája előtt (az akció képei: Fáklya, 1976). Zuzu önálló akciója 1978-ban volt. Papírból és színes celofánból szemüvegeket gyártott, és azokat művészbarátainak adta. A barátok a szemüvegeket felvették, a "szemüvegeseket" pedig Vető János fotózta. Vető János ebben az időben konceptualista-experimentális, átfestett fotókat állított ki, és 1980-ig Hajas Tibor alkotótársa, fényképésze volt. Vető verseket, dalszövegeket is írt, és a Trabant, a GAGARIN pilótazenekar, a Leszakadt redőny, az Apropófilmfotórajzfilmzenekar, a Hymnus és Mankó és az Európa Kiadó zenekarokkal dolgozott. Zuzuval az 1970-es évek elejétől ismerték egymást. Mariettáról, aki Vető fotómodellje volt, több Zuzu-szemüveges portré is készült. Vető egyik fotóján Bódy Gábor Psyché című filmjének forgatócsoportja látható a szemüvegekben. A kiállításon szereplő Szemüvegek című képen, az akció vázlataként, a szemüvegek festett próbababákon jelennek meg. Zuzu 1978-79-ben is készített egy fotórealista portrét, Bódy filmjeinek főszereplőjéről, Udo Kierről - felülnézetben (Udo). Mivel a kép restaurálásra szorul, a kiállításon nem állítottuk ki.
Zuzu-Vető korszak
Méhes Lóránt Zuzu retrospektív kiállításán bemutatunk Zuzu-Vető műveket is, Zuzu pályája során ugyanis meghatározó szakasz volt Vető Jánossal közös munkássága. Vető János kiállításunkra NahTe néven készített egy önálló installációt is. Az egykori Zuzu-Vető munkákról fennmaradt fotókból, Szőke Annamária művészettörténész és Zuzu fotóiból, továbbá saját képeiből létrehozott egy filmet (Zuzu-Vető film). A filmen az egykori installációk és az ismeretlen helyen lévő Zuzu-Vető-képek és szobrok dokumentumai láthatók, de Vető János 2007-es nézőpontja is. Ezt a filmet egy posztamens belsejében zacskókból félig kiömlő rézgálic között elhelyezett, színes kis papírlapokkal beborított fekete TV-készülék vetíti. Az installációt Vető eredeti tervei szerint színes fogkefe-kordon veszi körül. Egy új dalt is írt a kiállítás kapcsán; Más címmel.
A szerzőpáros, Méhes Lóránt és Vető János 1980 szilveszterén, egy házibulin filctollal A4-es papíron kezdtek el együtt rajzolni. A rajzok egységes sorozatot alkottak, Más címmel. (A képek: Györgyike más, Dixi drinkben, Utsó Más – helye jelenleg mindnek ismeretlen). Első közös akciójukat 1981-ben egy lakásban hajtották végre, amit Szilágyi Szabolcs (Si-la-gi) videóra rögzített. Keressük az elveszett videónak az 1980-as években készült kópiáját. Ezt az első akciót örökíti meg a Neutrin-ócska című kasírozott, átfestett fotókból álló kiállított mű is. Az akció során a két művész maszkban, dobozzal a fején előre elkészített díszlet előtt némajátékot játszott. Zuzu Vetőt a "színpadra" hívta. Hellyel kínálta, de Vető alatt a szék azonnal összetört. Közben egy narrátor Zuzu ötmondatos színművét olvasta fel (a szöveg első fele Zuzu visszaemlékezése szerint körülbelül így szólt: "Traktorral jött be a férfi a városba, kertészkedett egy kicsit a macskával, és a gyereknek biciklikereket kellett forgatnia büntetésből..."). A jelenet háttereként szolgáló nagyméretű papírra az akciót megelőzően egy traktort festettek. A papírra felerősítették rajzaikat, amelyek dobozfejű és füstölgő-lobogó fejű embereket ábrázoltak. Ráakasztottak egy papírból kivágott, kifestett négyszögletes kereket is. Ez utóbbi, a "szocializmus négyszögesített kereke" (Zuzu-Vető) művészetükben vezérmotívummá vált. A kereket Vető rajzolta. Nem tetszett neki, ki akarta dobni, de Zuzu ragaszkodott hozzá. "Kivettem a szellemi szemétkosárból" (Méhes Lóránt) és így "lett saját jelünk" (Vető János). Az első videóakcióban egy szereplő ezt a papírkereket forgatta.
Néhány hónap múlva már kiállítottak a Bercsényi Klubban, Zuzu-Vető néven és 1986 végéig, szétválásukig Zuzu-Vető, Zuzu-Ska vagy ZuzuKína neveket használva közösen szerepeltek a hazai és ausztriai, németországi, nagy-britanniai, lengyelországi, finnországi, dániai, kubai képzőművészeti kiállításokon. Itthon elnyerték a Fiatal Művészek Stúdiójának díját és a Derkovits-ösztöndíjat. Kiállítottak a szentendrei Vajda Lajos Stúdióban, a Rabinec műteremben, az FMK-ban, a Fészek Klubban, az Almássy téri szabadidőközpontban, a Stúdió Galériában, a Pécsi Galéria Pincéjében, a székesfehérvári István Király Múzeumban vagy az Ernst Múzeumban, máig emlékezetes sikerrel. A helyszínen összedobott, gyors, ötletszerű művektől az aprólékosan megmunkáltakig, sokféle Zuzu-Vető munka készült. Viccek, asszociációk, beszélgetések során egy-egy alapötletből alakították ki a koncepciót, vagy egyeztették a körülményekből következő módosításokat, de a műveket többnyire szótlanul, kontrollálatlanul kivitelezték. "Én húztam egy vonalat és a Jánoska folytatta&" (Méhes Lóránt) és fordítva, Vető kezdett el valamit, és Zuzu fejezte be. "Mindig egy-egy nagy, vászonra dobott vonallal, festői gesztussal indítottunk" (Méhes Lóránt), "felvettük a hangszert" (Vető János), majd a kép kidolgozása, az apró részletek, a szimbolikusan, mágikusan használt jelek következtek. Kiállításaik tervét zászlókra rajzolták, a zászlókat pedig kiállították. Képeiken gyakran feltűnik egy-egy másik festményük, rajzuk, szobruk, fotójuk, kiállításuk részlete - idézetként. Ez a "mackósajt effektus" (Vető János), vagyis amikor a részben az egészet, egészben a részt egyszerre látjuk.
Zuzu és Vető egyéni kiállításaikon kezdetben filctollal rajzolt gépírólapokat, kiszínezett fotókat, spray-vel fújt vásznakat, színesre festett, kalimpáló kezű dobozszobrokat műhóban, vagy lehetetlen helyeken (radiátor, föld, ajtó, stb.) installálva állítottak ki. Műveikből (rajzok, fotók, szobrok, zászlók) és kész tárgyakból (pl. karácsonyfatalp, partvisnyél, radiátor, fólia, hűtőszekrény, porszívó, szögesdrót, földgömb, rajzszög, tranzisztor, ventillátor, karácsonyfaégő, cukorka, bicska, balta, fésű) rövid életű installációkat hoztak létre (pl. Új Traktor Üzemiroda (lehetséges képek lehetetlen helyen), Tibeti őszi tábor, Új zászlók, új szelek). 1982-től kiállításaikat rézgáliccal, púderrel, gyöngyökkel, porfestékkel tették egyre színesebbé (pl., Pinceszobortárlat, Csont és Bőr, Tulipános szőnyeg, Himalája taxi, Zászlók, obo, oboszutrák, Seizmograf, Óriáskerék, Piknik a Marson) és földre, majd vitrinbe helyezve "kerteknek" nevezték, utalva a szocialista úttörőtáborokban a sátorbejáratok díszítését szolgáló kertekre.
Először 1982-ben a szentendrei Vajda Lajos Stúdióban Pinceszobortárlat címmel készítettek "kerteket": Tisztelet a mestereknek, Vetíttetett vetemény, Jelen kert, Jövő kert. (A Pinceszobortárlatról Gazsi Zoltán készített filmet. A "kertek" kiállításunkon a Zuzu-Vető filmben láthatók.) Zuzu egykori szobra, a Kerékbetörés, a "kertek"-hez 1982-ben is önállóan kapcsolódott - most a kiállításon felújítva, újrafestve látható.
1983-tól Zuzu strandon talált kavicsaira, csontokból, tranzisztorokból, madártollakból, faágakból, gyöngyökből, űrkőkorszaki szoborportrékat kezdtek applikálni: Kormányos, RMSZSZ, Matur, Dulla, Nyuszi, Tasz, Lyé, Y, Fidelio, Sadega, Wau/Bodri, Pici-kém, Nya-nya, Meny, ET-R, MXFIX, Fran-Kong, Marietta, Tele-π-tettorosz. Árnyékaikat megfestették: űrkőkorszaki kőárnyék címmel. A szobrokról Gazsi Zoltán portréfilmet készített. A szobrok az installációk állandó szereplői lettek (pl. Csont és bőr, Piknik a Marson), ahogy Vető színes, festett fotói és tárgyai, Zuzu tárgyai, 1984-től pedig oboszutra "kegytárgyai" és színes ceruzarajz mandalái is (Zászlók, obo oboszutrák, Himalája taxi, Óriáskerék installációk - képek a Zuzu-Vető filmben).
Zuzu-Vető a kiállítótereken kívül különböző lakásokban és Kelemen Károly műtermében dolgozott. 1982-től akrillal és különböző festékekkel festettek vászonra. A képekre gyöngyöket, tárgyakat, pl. colstokot, színes fényes papírt erősítettek (pl. Nagypapa, Nagymama, Piroska, Zuzu-Vető kettősportré), egyes képeik szélét pedig kihímezték (pl. Fejhajtás irány, Zuzu-Kína - az utóbbi restaurálásra szorul, nem állítottuk ki). A közös festést, pl. a Két szív az egy pár című kép létrejöttét 1983-ban a kecskeméti alkotóházban dr. Horváth Putyi filmre rögzítette. 1982-ben a budapesti Kirakatrendező és Dekoratőr Szakközépiskola klubjában, 1985-ben pedig Glasgow-ban a Third Eye Center New Art Galleryben készítettek két akciófestményt is. A néhány óra alatt közönség előtt akrillal, spray-vel megfestett nagy méretű vásznak közül az egyik a Színes TV Twist, amivel itthon elnyerték a Fiatal Művészek Stúdiójának díját, de ez a kép restaurálásra szorul, ezért nem mutathattuk be. A másik a Skóciában festett Három táncos, az Ernst Múzeumban lett kifeszítve, és 22 év után most látható.
Zuzu-Vető mind a képeken, mind az installációkban a szocializmus jelképeit és attribútumait keverték össze ősi jelekkel, vallási szimbólumokkal, szimbolikusan értelmezett, jelszerűen ábrázolt tárgyakkal, (vöröscsillag, sarló, kalapács, gyár, lakótelep, traktor, Trabant, lánctalp, szív, koponya, csont, tulipán, kalapács, mágnes, antenna, rakéta, iskola, Eiffel-torony, piramis, Szabadság-szobor, férfi, nő, nemi szervek, ember, hangszerek, obo, oltár), saját Zuzu-Vető jelképekkel ("kerék", "orbit", "űrhajó"), mágikus számokkal (képeik jövőbeli áraival), képletesen használt szavakkal, és beszédes, költői címekkel– mint az élet mindennapi részeit. Szintetizáltak, mint egy kortárs new wave zenekar, és maguk is zenéltek saját kiállításaikat megnyitó no wave zenekarként. Dobozzal a fejükön úttörődalokat imitáltak, cintányéron, trombitán, elektromos gitáron, csengettyűn, recsegő kacsa-csalogatón stb. improvizáltak, vagy egyikük bemikrofonozott elektromos varrógépet hajtott arany ruhában (Zuzu), míg a másik (Vető, Szirtes Jánossal együtt,) kaszával a kezében széna alá fekve tűrte, hogy a nagyszámú közönség a fején taposva betóduljon a terembe (a Vikingek szelídek című performansz a Gud&Gramatik kiállításon. Koppenhága, Charlottenborg, 1985).
Birkás Ákos egy előadásában, 1982-ben Zuzu-Vető művészetét az avantgárd paródiájának, mint egyfajta lehetséges művészi-etikai túlélő stratégiának tekintette az avantgárd halála utáni, posztavantgárd helyzetben, a korabeli magyarországi körülmények között.
A Zuzu-Vető munkákban a jelenre, a valóságra reflektáló társadalomkritika "szociális" – az alternatívát kínáló, azt megvalósító művészeti program pedig tipikusan avantgárd attitűd.
1981-ben a zsűri tiltása ellenére Lengyelország mellett, 1982-ben Tibet mellett demonstráltak (Új Traktor Üzemiroda (lehetséges képek lehetetlen helyen) és Tibeti őszi tábor című kiállítások). 1983-ban az FMK-ban egy hűtőszekrényből, porszívóból, földgömbből, zászlókból és rajzokból készített installáció része volt egy 100 Ft-osból 1000 Ft-osra átrajzolt bankjegy Korrupt Lajos arcképével, ötágú csillagot formáló colstokkal keretezve, és mellé egy cédula tűzve: "Kommunizmust de most rögtön" felirattal. (A kiállításról a Zuzu-Vető filmben).
Festményeik festői értelemben rajzos, realista, ugyanakkor "primitív" irányt képviseltek. Visszatérő képi motívumaikat, installációikban megjelenő tárgyaikat jelekként, szimbólumokként használták, akár az ősi vagy az indián művészet. A világgal kapcsolatos benyomásaikat gyorsan rögzítették, és tiszta, élénk színekkel fejezték ki, mint az impresszionista festők. Így saját stílusukat "posztmodern szociálimpresszionista neobarbár"-nak nevezték, és ez a címe egyik képüknek, a Nyugi, nyugi, a posztmodernista, szociálimpresszionista neobarbár kerék forog címűnek is, amit úgy is fordíthatunk: "nyugi, dolgozunk!".
Méhes is, Vető is egy 2006-ban adott közös interjúban azt hangsúlyozták, hogy szórakozni és szórakoztatni akartak. A szórakoztatás-elméletet mestereik tanításaira, Szentjóby Tamás Paralel Kurzus/Tanpálya és Létminimum Standard Projekt 1984 W programjára, Baksa Soós János indián-, szamuráj-, ördög-, és isteniskoláira, kozmosz és űrhajó-tanításaira, és Hajas Tibor életművére alapozták. A szemet, az elmét és a lelket együtt foglalkoztató művészetet kívántak létrehozni, abban a tudatban, hogy élethalál kérdésekben döntenek. Jelképtárukat mindig egy-egy aktuális történelmi szituáció, vízió vagy álom elmesélésének és átalakításának céljával használták. Úgy vélték, műveik, a jelen narratíváiként a jövő képei, mágikus erővel rendelkeznek. Mert az új barbár közösségi művészet olyan erő, ami az univerzumnak a művészi (képzőművészeti, költői, zenei) leképezése által nemcsak elviselhetőbbé teszi a világot: meg is változtatja azt. 1983-ban mindketten a 11. században élt tibeti szent, Milarepa tanításainak hatása alá kerültek (a Milarepa épít című képet sajnos nem mutathattuk be a kiállításon).
Mágikus hatású volt pl. a Brezsnyev és Komeini a pokolban szánkóznak és az Irány Caracas (az első kép Zuzu kérésére, a második kép sérülése miatt nem szerepel a kiállításon). Álomból vagy vízióból született a Könnyű konyha nátha, a Sombléró (mindkettő holléte ismeretlen), vagy a kiállított űrkőkorszaki kozmoszstrand (surffilm), a Nagymama, a Nagypapa, a Jó idő, és A király kertje címűek. Az univerzumot, és annak befogadását, a "művészi kozmoszmunkát" (pl. a Solarizáció, a meteopata festő kalapácsa) a képeken az égitestek, a rakéták, űrhajók, orbitok, továbbá az antennák jelzik. Megfestették saját "önarcképeiket" is: Timur és Amur (ismeretlen helyen), és a kiállításon szereplő Kettős portré, A művészet katonái a stadionban, a Huligánok a tulipános kertben és a Becsavarodott csavargók címűek. De készítettek olyan képeket is, amik a párost szimbolikusan jelenítik meg: Ha összecsendül két pohár, Két szív az egy pár, Ti ketten a tiketten, Mari és Évike. Ide sorolható a helyhiány miatt raktáron maradt Békeszerenád és a Zuzu-Kína for Afrika, és az ismeretlen helyen lévő Csajok, a Lány labirintusban, és az Aktok ruhában is.
Utolsó közös munkájuk 1986-ban a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban volt. A megsemmisült Óriáskerék-installáció két festménye, a Zoknihoz a gombot és a Remeteforrás a kiállításon szerepel. Maga az Óriáskerék a Zuzu-Vető filmben látható.
Zuzu e kiállításra egy, a Stúdió Galériában 1984-ben először bemutatott zászló és oltár installációhoz (Zászlók, obo, oboszutrák) hasonló, nagyméretű új Zuzu-Vető "kertet" tervezett, de a zászlók (Zuzu: Szerelem zászló; Vető: Munkazászló, Zuzu-Vető: Fix-Pax) szintén restaurálásra szorulnak. A restaurálni kívánt egykori installációból egy kettévágott obo zászló maradt meg (Obo zászló A;, Obo zászló B), ezeket ki is állítottuk. Az egykori installációk rézgálicban és porfestékben megjelenő szereplői, az űrkőkorszaki szoborportrék száma is idővel lecsökkent (megsemmisültek, eltűntek). A megnyitó napján Zuzu és NahTe készítettek egy új Zuzu-Vető vitrin-installációt. A megmaradt restaurált szobrokat kettesével, rézgálic, porfesték, gyöngy és porcukor között öt vitrinben helyezték el.
Misztikus képek
Az isteni szeretet oltára egy házibulin 1984-ben átélt misztikus vízió és fényélmény hatására kezdődő istenkeresés építménye. Az mű első kiállításán, 1991-ben a Dorottya Galériában a megvilágított oltárhoz színes porfestékkel díszített, világító mérgező rézgálicszőnyeg vezetett Az oltár maga egy háromlépcsős vörös bársonnyal bevont dobogón elhelyezett aranyozott, üvegajtós, tükrös szekrény. Az oltárszárnyakat 12 színes ceruzarajz képzi, aranyszínű keretekben. A rajzok "mandalák", a sorozat címe: ősfényösvény. Hét év alatt készültek el, meditációs munkaként. Az oltár megvilágított arany oromzata egy "püspöksüveg", előtte szív alakú "ereklyetartóval". Az oltárszekrényben, három sorban "kegytárgyak" sorakoznak a polcokon. A "kegytárgyak", név szerint Menyasszony, Ingasutra, Inkarnációs kerék, a pihenő…, Oltár, Phat, QT, Tücsök, Vőlegény. Már 1984-ben a Stúdió Galériában is szerepeltek, akkor még üvegtárlóban, az Obo oltár részeként. A középütt látható "békepipa" 1986-ban az Óriáskerék című installáció vitrinjében is jelen volt. Az egész építmény a Krisna tudat, a tibeti buddhizmus és a római katolikus vallás ezoterikus és misztikus tanainak Zuzu-relikviáiból áll össze, olcsó anyagokból, több értelemben is pompás kivitelezésben.
Az útkeresés során a megismerés állomásainak lenyomatai a terem két oldalán látható festmények is. A bal oldalon víziók, realisztikus, plasztikus megfogalmazásban, a jobb oldalon fogalmak, jellé absztrahálva. Az oltártól balra a rendkívül tiszta, erős, telt színekből építkező, színvilágában egységes sorozat: a Jézus szíve, Mária szíve, Mária Rosa Mystica, A nagy sugárzó, Maha Mantra, Szentlélek, mind koncentrikus, zárt kompozíció. Az egyes darabok a buddhizmus és a kereszténység szimbólumrendszerének újraértelmezései. Az oltártól jobbra a fekete alapon akrillal és arany festékkel készített sorozat darabjai: A kör, Az útvesztő, A háromszög, A hal és ismét: A kör. (A legnagyobb méretű kört nem sikerült a kiállításon bemutatni.) Ennek az arany-fekete sorozatnak minden darabja különleges és nemcsak az egyes darabok, a sorozat maga is jelentéssel teli: tökéletesség, élet, egység, élet, tökéletesség. A Hal címűt a kép története a sorozatból kiemeli. A festmény kétféle arany festékkel készült. A festés során Zuzu kedves belga szomszédjával hol együtt, hol felváltva könyörögtünk, hogy Zuzu hagyja abba a festést, mert a kép már kezdeti állapotában késznek, a sorozatba harmonikusan illeszkedőnek tűnt. Zuzu nem hallgatott ránk, rengeteg apró részlettel gazdagította a Halat, a végeredmény pedig káprázatos lett. A részletek azonban idővel elkezdtek halványodni, és a kiállításon már alig láthatók.
A Misztikus képek termében az oltárral szembeni falon látható az univerzumot megjelenítő Omega-Alfa és az embert szimbolizáló Lelki világ. E képek az oldalfalakon elhelyezett sorozatok folytatásai és összefoglalói, ugyanakkor utat nyitnak az Új képek felé.
Új képek
Az Új képek elnevezésű teremben is sorozatok láthatók. Az első sorozatot Zuzu 1982-től készített rajzainak, szoborterveinek főszereplőiről készült négy olajfestmény képzi (Vidám barakk). Az egyik szoborterv - egy öltönyös, cigarettázó alak, kockafejjel (Kocka elvtárs) - bronzban is megvalósult, a szobor viaszmodelljét Kotormán Norbert készítette el. A másik két sorozat női portrékból áll. Zuzu először a második feleségét, Csillát ábrázoló képeket festette, majd az első feleségéről, Mariettáról készült festmények következtek. A sorozatokat kiegészíti Zuzu önportréja. A festmények régi fotók után készültek. Csillát Zuzu (Kiscsillag; A lepke; Mennyasszony; őszi kép; Repülj Csilla), Mariettát Vető János (Marietta Zuzu-szemüvegben I.; Marietta Zuzu-szemüvegben II.), Zuzut és Mariettát Vető (Csillagok és szappanbuborékok) és Nagy Péter (Marietta és Zuzu 1974-ben), Zuzut pedig Nyári István fotózta (Fiatal festő a 70-es évekből). A képek közérthetők, ráadásul egy kor kultikus figuráit ábrázolják. A kimerevített pillanatok a festett kompozíció által "eleven ikonokká" váltak. A fényképek ugyanis a festés során átalakultak, címeket kaptak, más képekkel társultak. De nemcsak a részletek elhagyásából, az eredeti fénykép átalakításából adódik a festmény újszerűsége, hanem Zuzu sajátos látásmódjából és festésmódjából is. A régi fényképek időutazás eszközei: a modell a festő visszatekintő emlékezetén keresztül elevenedik meg. A híres és népszerű Marietta itt divatos fotómodell és kedves barát, a divatosan öltözködő gyönyörű és fiatal Csilla pedig ártatlan lány és nagy színésznő. Zuzu pedig, a romantikusan szegény fiatal festő zokniban, akinek az esküvői képe a zakójára van tűzve: harlequin és nagy varázsló. A ragyogó színek finom árnyalataiból apró ecsetvonásokkal létrehozott tökéletesen egységes képfelület mind a festés folyamatának nyomait, mind a régi fénykép korát eltünteti - vagy csak régiségét jeleníti meg: ld. Zuzu és Marietta 1974-ben, ahol a dia sárgasága is meg van festve. Amatőr családi fotók, művészi portrék vagy professzionális divat- és szociofotók helyett olyan képeket láthatunk, amelyek időtlen ragyogáson, egyfajta "misztikus" jelen időn keresztül varázsolnak személyeket és történeteket a szemünk elé. Fotórealizmus, de mégse. "Lelki realizmus", ahogyan NahTe Vető János a képeket együtt látva fogalmazott.
A teremben paravánnal elkülönített kis térrészben azok a "kakukktojások", "elvont festmények" (Méhes Lóránt) sorakoznak, amik különbözőek, mégis kapcsolatot tartanak a többi termemben elhelyezett képekkel. Ide került a legújabb festmény: a Tavasz is. Az itt látható képek közül kettő, az Ohm Ah Hum Aum Tat Sat, és a Vörös birodalom a tibeti misztikához kapcsolódik. Az utóbbi kép régi keleti császári maszk után készült, és egy tervezett, a négy égtájat szimbolizáló sorozat első darabja. Ide került a Zuzu-Vető képek kozmikus horizontjához illeszkedő, de az önarcképek csoportjába is tartozó Tigrisköd (Zuzu a kínai horoszkóp szerint tigris) és az UV-fénnyel megvilágítandó Végtelen szerelem is, aminek párja, a külföldre került Hajnali csillagörvény a kiállításon sajnos nem szerepel. Ez, a többi képtől színvilágában elkülönülő, 1987-ben festett képpár tematikájában előre jelzi Zuzu alkotói pályájának későbbi irányait: a "misztikus" képeket és az "új" képek csoportjából a női portrésorozatokat. A "misztikus" képeknek és az "új" képeknek az összefüggését, egységét a terem ablakok közötti falszakaszain elhelyezett kisebb méretű festmények, A kör és a Spirál, továbbá a Csilla-sorozathoz tartozó pasztellkép (Csilla) is jelzik, épp úgy, mint a múzeum közlekedő tereinek falain elhelyezett papír alapú kis rajzok, karikatúrák és szobortervek, amelyekből hely hiányában nagy számban kellett raktárban hagynunk (Kis képek). A kiállított Kis képek az alkotói korszakok közötti folyamatosságot képviselik a rendkívüli rajztudás és színérzék, a humor, a kritikai és az absztrakciós képesség továbbá az "életműben", a sorozatokban való gondolkodás ékes és hiteles bizonyítékaiként. A karikatúrákhoz, kapcsolódó megfestett képrejtvények közül kiállításunkon a Banális helyezet és az OK látható.
Ezt a retrospektív kiállítást is minden részletében átgondoltuk, ugyanakkor magától értetődően és véletlenszerűen alakult, mint a régi Zuzu-Vető munkák. A koncepciót és az annak megfelelő térfelosztást Zuzu pályaképe határozta meg. A kiállított művek és bemutatásuknak módjai Méhes Lóránt Zuzu és NahTe Vető János kiállító művészek, továbbá Horváth Endre Vigyori installáció-készítő no problem artist (Zuzu-Vető) és a kurátor egyetértésén alapulnak.
Forián Szabó Noémi
kurátor