Sáros László György egyszerre kiemelkedő építész és jó nevű fotós. Gyermekkora óta foglalkozik fényképezéssel, és sokáig nem tudott – és nem is akart – dönteni a fotográfusi és az építészeti pálya között. Végül az építészetet választotta hivatásául, de a fotográfia életműve fontos része lett.
A hazai organikus építészet egyik meghatározó alakja. Egyetemi évei alatt kereste fel Makovecz Imrét, és lettek barátjával, Gerle Jánossal Makovecz magán-mesteriskolájának első hallgatói. Ez a találkozás az egész pályát és életutat meghatározó mester-tanítvány viszonnyá és mély barátsággá nőtt. Építészetében organikus és geometrikus motívumokat, posztmodern részleteket és funkcionalista elemeket egyaránt tartalmazó, a magyar szerves építészeti iskolán belül is jól megkülönböztethető, egyedi formanyelvet alakított ki. Az organikus építészet nála nem a természeti formák vagy természetes anyagok elsődleges használatában nyilvánul meg, jóval inkább a szemléletben, amely az emberi életet – és ezzel együtt az időt – állítja az építészeti gondolkodás középpontjába. Annak a lehetőségnek a megteremtését, hogy a megalkotott terekben az ember minőségi életet élhessen a múló – akár generációkon átnyúló – időben. Akár köz- vagy szolgáltató épületekről, akár családi házakról, akár urbanisztikai léptékű beavatkozásokról van szó, ez az emberléptékűség határozza meg építészetét, amelyben a magas minőségű anyaghasználat és az épületszerkezeti részletek precíz kidolgozása mellett gyakran kap szerepet a játékosság is.
Sáros a fotózást az építészeti munka szerves részének tekinti. Ahogy maga fogalmaz, az építésznek nemcsak látnia, hanem láttatnia is szükséges, hiszen „amit az az építészetről tudunk, annak csak csekély hányadát láttuk, látjuk az életben. A többiről meg – ott vannak a fotók.” Bátran él a szubjektív tekintet jogával, hogy azon keresztül ne az egyetlen létező igazságot, hanem egy átélhető emberi olvasatot, egy komplex élményt adhasson másoknak is. Fényképészetének tárgya elsősorban az épített környezet, vagy az ember által teremtett tér és a természet kapcsolata: párhuzamosságok, ellentétek, rész-egész viszonyok felmutatása. Amerikai útja során készített CanyoNewyork sorozata az amerikai canyonvilág (Arizona, Colorado, Utah, Új-Mexikó) monumentális sziklatömbjeinek, síkságainak és New York metropolisz-építészetének vizuális analógiái mentén mutat rá azokra a strukturális összefüggésekre, amelyek képesek filozófiai horizontokat nyitni a képpárok értelmezésében. A belgiumi Heusdenben, egy tanyán több évtizeden keresztül készített fotóiból válogatta össze Zsebbelgium fotósorozatát, amelyben a részletek megragadásán keresztül mutatja meg az egészet. Ugyancsak az itt készített fotók válogatásából jött létre a Pókország sorozat is, amelyben egészen a pókok mikrovilág-szintjére szűkíti a fókuszt, hogy láttassa az általuk teremtett csodálatos arányrendszert és architektúrát.
Sáros László György építészeti és fotós tevékenysége mellett lírai hangvételű írásait, esszéit rendszeresen publikálja különböző lapokban. Épületei, fényképei és szövegei egyaránt a gondolkodó és alkotó ember közlésvágyának, „láttatni szándékozásának” különböző megnyilvánulási formái.
Szerdahelyi Júlia, a kiállítás kurátora