„Az építészet igazi kalandja összekötni az eget és a földet.”
Makovecz Imre
Az Angyalok és építészet | Makovecz Imre 90 című kiállítás Makovecz Imre (1935-2011) születésének 90. évfordulóját ünnepli. A tárlat rajzok, hanghatások, eredeti hang-és filmfelvételek, zenék, modellek és fotók segítségével mutatja be a rendkívüli építész szellemiségét, hitét, képzelőerejét és építészeti alkotásait.
Makovecz Imre hitt az angyalok létezésében. E minket óvó lények végigkísérnek minket, halandókat teljes földi utunkon – fényen, félhomályon és sötétségen át újra vissza a fénybe. Makovecz épületei is olyanok, mint az angyalok: menedéket nyújtanak, miközben az ihlet szárnyain összekötnek minket és a földet, amelyen állunk, az égbolttal, amely felettünk van – és az ezeken túli dimenziókkal is.
Akár az általa tervezett karzatok, előadótermek és házak bordás kupolái alatt állunk, akár a baki faluház szárnyas tetőszerkezete van felettünk, akár a visegrádi erdei művelődés házának kör alakú falai közé vagy a farkasréti temető ravatalozójába lépünk, Makovecz „épületlényei” mindig meglepnek és a középpontba állítanak bennünket – és egyúttal felemelőek is.
A magyar falvak megújulásáért végzett munkájában Makovecz a szerves építészetet, az ácsmesterséget, a helyi szaktudást és anyagokat egyaránt eszközként alkalmazta. Izzó tettvágya által hajtva olyan jellegzetes épületeket hozott létre, amelyek javították az ott élők morálját, s nemcsak fizikai, hanem ősi szellemi-lelki környezetükhöz is illeszkedtek: épületeit átitatja a helyi folklór, a helyi mondakör, a természet és a régi keresztény hit.
A Makovecz-épületek építészeti kialakítása és kivitelezése minden elemében gazdag szimbolikát hordoz. S bár az épületek sokféle forrásból merítenek, mégis leginkább Makovecz Imre képzeletének és nagyszámú alkotótársa tehetségének, szaktudásának termékei.
E kiállítást szervezőként és megbízóként a Makovecz Imre Alapítvány hívta életre. A tárlat célja, hogy bemutassa Makovecz Imre építészetének szellemiségét és felidézze az építész érzelmi és gondolati világát. Kurátori munkánkat abban a reményben végeztük, hogy talán „szárnyra kap” Makovecz Imre utolsó nagy művének megvalósulása is, azaz megépül a Feltámadás temploma, amelyet Makovecz Imre Szent Mihály arkangyal templomaként is említett.
Makovecz épületei valóban „élő lények”. Segítettek visszaadni Magyarországnak és a magyar építészetnek a spirituális tartalmat ott, ahol azt az eltűnés veszélye fenyegette. Vitatott-e e munka megítélése? Talán, ám mégis Makoveczék voltak Magyarország építész-angyalai.
Jonathan Glancey, kurátor